Az év eleje óta szorosan figyelemmel kísérjük az új energiaipar politikai környezetének és áramár-mechanizmusának változásait, különösen az „531”-es új politika utáni felgyorsult árampiac-nyitás által előidézett szisztematikus rekonstrukciót. A 136. számú dokumentumban foglalt áramár-mechanizmus megjelenésével az új energiájú áram teljes garantált felvásárlása a múlté. Politikai garanciák nélkül az áramárakat a piac fogja meghatározni. Mindenki azon tűnődik, hogy vajon az új energiába való befektetés még mindig jövedelmező lehet-e.
A múltban, amikor a fotovoltaikus energia nyereséges volt, kevesen ismerték fel a professzionális eszközök és szoftverek értékét. „Alapvetően csak matematikai képleteket alkalmaztunk az Excelben, hogy durva becslést készítsünk. Csak arról volt szó, hogy több vagy kevesebb pénzt keressünk.” De most a fix áramár a piaci áramárra változott, és a fotovoltaikus energiatermelés bevételi modellje a múlté. Az a helyzet, amikor „egyetlen Excel-tábla mindent kezelni tudott volna, már nem létezik”. Most a projekt teljes életciklusának minden szakaszában maximalizálnunk kell a kiaknázható és hasznosítható potenciális előnyöket. E folyamat során a professzionális vertikális MI-alkalmazások és -eszközök nagyban segíthetnek nekünk az „kiterjedt” nyers erőről a „finomított” menedzsmentre való áttérésben.
A 136. számú dokumentummal kapcsolatban számos vélemény és eltérő értelmezés létezik az iparágban. A mesterséges intelligencia forradalmának korában milyen gondolataink és terveink legyenek az 531 utáni iparági trendekkel kapcsolatban? Mélyinterjút készítettünk a Vision Power Technology-val, az energetikai iparág vezető hazai vertikális mesterséges intelligencia alkalmazási úttörőjével. Technológiai vállalkozásként, amely elkötelezett a mesterséges intelligencia technológia és az új energiaforrások mélyreható integrációjának előmozdítása iránt, a mesterséges intelligencia technológia szemszögéből, a platformeszközök által generált és felhalmozott nagy mennyiségű tényleges projektadattal kombinálva, a következő iparági trendértékeléseket foglaltuk össze:
1. Elérkezett a „terhelésfölény” korszaka, és a fogyasztás, valamint a hálózati csatlakozás költségeit az eszközoldal és az energiafogyasztási oldal viseli.
Az „531″-es szabályozás után az elektromos hálózat szerepe alapvető átalakuláson megy keresztül, az eredeti „teljes értékű vásárlóból” a „piacszabályozóvá” válik. A múlté az a múlt, amikor az erőmű üzemeltetői csak az építéssel törődtek, és nem vették figyelembe a fogyasztás kérdését. A fotovoltaikus energiatermelés arányának folyamatos növekedésével az elektromos hálózat jelentős nyomás alatt áll, és a rendszerszabályozás, valamint a csúcs-völgy különbségek kezelésének költségei napról napra nőnek. Ezt a költséget már nem az elektromos hálózat viseli, hanem fokozatosan a projekttulajdonosokra és az energiafogyasztókra hárul. A jövőben a „ki nyer, ki viseli” elv lesz a fő mechanizmus. Ez nagyobb követelményeket támaszt a projektfejlesztőkkel és a végfelhasználókkal szemben: teljes mértékben meg kell érteniük saját teljesítményterhelési jellemzőiket, diszpécser-válaszadási képességeiket és hálózati csatlakozási képességeiket ahhoz, hogy valóban fenntartható fejlődést és működést érjenek el.
2. A fotovoltaikus projektek értékét már nem kizárólag az erőforrások és a tetők határozzák meg; a valódi megtérülést a rendszertervezés szakértelme határozza meg.
Az áramárak növekvő bizonytalanságával és a hálózatra kapcsolt áramárak fokozatos csökkenésével a hagyományos, erőforrás-orientált „tetők elfoglalása és az erőforrásokért való verseny” modellje a prémium összeomlásával néz szembe. A jövőbeli fotovoltaikus bevételek bizonyossága inkább két dimenziótól függ: az egyik a terhelési és fogyasztási kapacitás pontos kiszámítása, a másik pedig a bevételi struktúra optimalizálásának képessége az energiatárolási konfiguráció mellett. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos közvetítői szolgáltatási szerep fokozatosan marginalizálódik, és a kizárólag az információkra való támaszkodás már nem rendelkezik kereskedelmi értékkel. A folyamatos megtérülés eléréséhez átfogó szolgáltatóvá kell átalakulni, amely képes megoldásokat tervezni, és saját értékét azáltal bizonyítani, hogy az ügyfeleknek egyablakos megoldásokat kínál, mint például a rendszertervezés, az energiagazdálkodás és a gazdasági számítás. A tervezési képesség és a rendszerszemléletű gondolkodás az új generációs szolgáltatók versenyképességének alapvető elemévé válik.
3. az áramár-mechanizmus kompenzációja már nem a túlzott profit elérésének lehetősége, hanem a nyereség védelme.
A mechanizmusalapú villamosenergia-mennyiség és -ár fokozatos piacosításának hátterében megváltozott a szabályozási kompenzációs mechanizmus jellege – már nem a magas hozamok garanciája, hanem egy „veszteségkorlátozó eszköz” a kockázatok fedezésére. Ha az erőművi projektek magas hozamot akarnak elérni, akkor nem a szabályozási osztalékok folytatására kell támaszkodniuk, hanem a tudományos allokációra és a technológiai optimalizálásra kell támaszkodniuk egy stabil profitmodell kiépítése érdekében. Ez a változás arra ösztönzi az iparágat, hogy térjen vissza maguknak a projekteknek a belső értékéhez, biztosítva a megtérülést az ésszerűbb terhelésadaptáció, a hatékonyabb energiatárolási konfiguráció és az intelligensebb diszpécserrendszerek révén, ahelyett, hogy külső szabályozási kompenzációra támaszkodna a „felfújás” érdekében.
4. A projektfejlesztési logika alapvető átalakuláson ment keresztül: a „tető körülkerítéséről” a „teher körülkerítésére” irányult.
A múltban az elosztott fotovoltaikus projektekben a verseny lényege az „erőforrások” megszerzése volt: aki gyorsan biztosítani tudta a tetőt, az kezdeményezte a projektet. Az új piaci struktúrában azonban az erőforrások önmagukban már nem egyenlő értékkel bírnak. Mivel nem minden tető rendelkezik kiváló minőségű terhelési jellemzőkkel, és nem is tudnak jó helyi fogyasztást elérni. Ezért a jövőbeli fejlesztési logika a „terhelésmegosztás”: csak azok tudnak valóban nagy hozamú és nagy biztonságú projekteket fejleszteni, akik stabil terheléssel, jól elkülöníthető csúcsidőszakokkal és csúcsidőn kívüli időszakokkal, valamint nagy ütemezési térrel rendelkező vállalati felhasználókat tudnak azonosítani. Ez nagyobb követelményeket támaszt a projektfejlesztők adatgyűjtési képességével, energiafogyasztás-elemzési képességével és a megoldások testreszabási képességével szemben.
5. A villamosenergia-piacon részt vevő vállalkozásoknak ki kell építeniük saját átfogó energiaelosztó rendszerüket.
Ahhoz, hogy elosztott energiaeszközeiket valódi piaci kereskedési képességekkel ruházzák fel, a vállalatoknak egy „négy az egyben” koordinációs mechanizmust kell létrehozniuk, amely integrálja a fotovoltaikus, energiatárolási, terhelési és villamosenergia-piacokat a vállalaton belül. Ez nemcsak hardveres összekapcsolást és interoperabilitást igényel a berendezések szintjén, hanem egy egységes diszpécserplatform létrehozását is megköveteli a vezérlési szinten, hogy dinamikusan eloszthassák a helyi energiatermelési és -fogyasztási erőforrásokat, és valós idejű reagálást biztosítsanak a villamosenergia-árjelzésekre. Valójában a vállalatoknak egy kis mikrohálózatot kell kiépíteniük az öntermelés és -fogyasztás, az autonóm diszpécserszolgáltatás és a pontos menedzsment megvalósításához. Ennek a rendszernek a kiépítése nagyobb energiafüggetlenséget és piaci részvételi képességeket biztosít a vállalatok számára, valamint megalapozza a virtuális erőművi képességek későbbi megvalósítását.
6. A virtuális erőművek a decentralizált energiarendszerek jövőbeli célpontjai, ami magasabb követelményeket támaszt a korai modellképességekkel szemben.
Az elosztott energia végső formája az aggregáció – azaz a virtuális erőmű (VPP) technológia révén a szétszórt energiatermelő erőforrások (például fotovoltaikus, energiatároló) és energiafogyasztási erőforrások (terhelésválasz, rugalmas terhelés) diszpécserképességekkel rendelkező egésszé integrálódnak, és egységesen részt vesznek az energiapiac tranzakcióiban és szolgáltatásaiban. A virtuális erőművek nemcsak az erőforrások kihasználásának hatékonyságát javítják, hanem jelentősen növelik a piaci versenyt és a profitot is. Mindezek előfeltétele azonban a nagy pontosságú előrejelzési és modellezési képességek megléte a projekttervezési szakaszban. A statikus mérésekhez az Excelre támaszkodó hagyományos módszer már nem tudja támogatni a rendszer optimalizálását többdimenziós, többforgatókönyves és rendkívül dinamikus funkciókkal. A mesterséges intelligencia alapú modellezés, a dinamikus szimuláció és a többforgatókönyves elemzés lesz a projektértékelés és a döntéshozatal alapvető képessége a VPP-korszakban.
Összefoglalva, a kínai energiapiaci mechanizmus egyre érettebbé válásával és az 531 utáni korszak beköszöntével a fotovoltaikus energiatároló ipar mély átalakuláson ment keresztül az erőforrás-vezérelttől a terhelésvezéreltig, a statikus telepítéstől az intelligens diszpécserrendszerig, valamint az egypontos konstrukciótól a rendszerkoordinációig. Az ipari és kereskedelmi felhasználók előtt álló fő kihívás már nem pusztán az, hogy telepítsenek-e vagy sem, hanem az, hogy hogyan maximalizálják az energiaeszközök értékét és minimalizálják a kockázatokat az ingadozó villamosenergia-árak, a korlátozott fogyasztás, a hálózati korlátozások és az egyre szigorúbb szabályozások hátterében.
Közzététel ideje: 2025. június 11.